A gyantázás elég régóta az egyik legnépszerűbb szőrtelenítési forma, ez pedig nem véletlen. Több formája és típusa ismert, én most a hagyományos patronos gyanta használatáról fogok nektek beszélni. (Később, amennyiben lesz rá igény, szívesen írok például a cukorgyantáról, a waxról stb.)
Maga a gyanta olyan növényi eredetű anyag, ami szobahőmérsékleten szilárd, tulajdonképpen egy beszáradt balzsam. Többnyire fás növények kérgében és üregében képződik természetes úton vagy valamilyen sérülés (pl. vágás) hatására. Két jellemző anyaga a rezinol (gyantaalkohol) és a rezinolsav (gyantasav), amelyek a legtöbb allergiás reakció kiváltói.
Ha otthon szeretnénk gyantázni, az alábbi eszközökre és anyagokra lesz szükségetek:
Hogyan csináljátok? Íme a folyamat:
- Felhasználás előtt melegítsétek fel a gyantát a melegítőben, míg méz állagúvá nem válik. (Tipp: ha kicsit kiveszitek a melegítőből, tudjátok ellenőrizni, mennyire folyik, nem kell egyből a bőrötökön tesztelni.)
- A kezelendő bőrfelületet töröljétek át alaposan a zsírtalanító oldattal.
- Ha megszáradt a bőrötök, 3-4 mm vastagságban kenjétek fel a gyantát szőrnövéssel megegyező irányban (tehát lábol például lefelé).
- Ezután helyezzétek rá ugyanebben az irányban a gyantapapírt, kicsit masszírozzátok bele a gyantába, majd szőrnövés irányával ellentétesen egy határozott mozdulattal távolítsátok el/tépjétek le.
- A gyantamaradványokat lemosó olajjal tudjátok eltávolítani, majd az olajat le tudjátok törölni egy konyhai törlőkendővel, törölközővel, zsebkendővel stb.
- Végül a gyantázott területen alkalmazzatok nyugtató, gyulladáscsökkentő készítményt.


Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése